A desszertborok alkoholtartalma (14-25 %) meghaladja a szokásos borokét, mivel az erjesztés közben erősítésül borpárlatot adagolnak hozzájuk. Végleges formájukat általában hosszas, fahordós érleléssel nyerik el. Ezek a különleges borok jól keretezik az étkezést: száraz verzióik kiváló étvágygerjesztők, édes változataik pedig - desszerthez, sajthoz kínálva - megfelelően zárják az ételsort.

A desszertborok mezőnyéből három nagy - egyaránt név- és eredetvédett - család emelkedik ki, a madeira, a portói és a sherry.

A madeira borok az alapanyagukat termő Madeira szigetéről kapták a nevüket, s a többhónapos meleg erjesztés után legalább egy esztendős hordós érlelésen is átesnek. Fajtái: sercial (száraz és a legvilágosabb), verdelho (félszáraz), bual / boal (édes és aranysárga), malvasia / malmsey (a legédesebb és a legsötétebb).
Ismertebb márkái: Barbeito, Blandy's, Cossart Gordon, Henriques & Henriques.

A portói borokat Portugáliában, Porto kikötőjének vidékén termelik, s rendszerint sokéves fahordós érlelés után palackozzák. Kivétel a vintage, melyet a nagyon jó évek borából eleve palackokba töltenek, majd úgy érlelnek több mint egy évtizedig, valamint a late bottled vintage, melyet néhány év hordóztatás után palackoznak és úgy érlelnek tovább. A többi fajtát csak az érlelés végén palackozzák; ezt megelőzően a white (fehér, édes vagy száraz) és a ruby (vörös, édes) 2-3 évet áll hordóban, míg a vörös idősebb változatai - az érlelési idő növekedésének sorrendjében: fine ruby, tawny, fine tawny - akár évtizedekig is nemesedhetnek.
Ismertebb márkái: Cockburn, Ferreira, Fonseca, Royal Oporto, Sandeman, Taylor.

A sherry termőterülete, melynek központja Jerez de la Frontera (innen van a helyben használatos, spanyol elnevezése is: Jerez) Andalúziában van. Az alapanyaga fehér szőlő, s az abból készült bort a felerősítés után fahordókban érlelik. Fajtái (a száraztól az édesig): fino, amontillado (secco, medium / abbocato), oloroso (medium), pale cream, amoroso.
Ismertebb márkái: Gonzales Byass, Pedro Domecq, Sandeman.